Puskás Ferenc 1927. április 2-án született Kispesten, ahol 1942-től a Kispesti Ac-ben futballozott, ahonnan1949-ben került át az akkori Budapesti Honvédhez. Legnagyobb sikereit válogatottként érte el, tagja volt az ötvenes évek legendás aranycsapatának. 

Puskás 1945. augusztus 20-án az Ausztria elleni 5-2-es magyar győzelmet hozó találkozón mutatkozott be a válogatottban. A nemzeti tizenegyben, 1956. október 14-én (2-0) szintén az osztrákok ellen találkozón húzta magára utoljára a magyar címeres mezt, amikor akárcsak az első találkozón szintén szerzett egy gólt. Az Aranycsapat tagjaként érte el legnagyobb sikereit, 1952-ben vezetésével nyert olimpiai bajnoki címet a magyar válogatottunk a helsinki ötkarikás játékokon.

Részt vett az 1954-es svájci világbajnokságon is, ahol az akkor legesélyesebbnek tartott magyar válogatott döntőt játszott a Német Szövetségi Köztársasággal. A várakozás ellenére a Bernben rendezett találkozón csapatunk 3-2 arányban kikapott a németektől. Nyolcvannégyszeres válogatottsága alatt 83 gólt szerzett magyar színekben.

Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.
Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt. 1957-ben ugyan előszerződést kötött a Wiener Sportclubbal, de végül a Real Madrid ajánlatát fogadta el. Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett. 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa volt, ahol tovább halmozta sikereit. A Real Madriddal 3-szor volt BEK-győztes. Az 1960-as döntőn, a 7-3-as spanyol győzelemmel záruló találkozón például négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak.

Edzőként Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott, 1993 áprilisától júliusáig volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya is. Szakvezetőként legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, mely irányításával, BEK-döntőt játszott 1971-ben. A kilencvenes évek végén Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megválasztott Évszázad Sportolója választáson, Egerszegi Krisztinával és Papp Lászlóval együtt bekerült a 91 jelölt közé, de végül a díjat Pelé kapta. Ellenben a Gazetta dello Sport összeállítása alapján Puskás Ferenc, 83 válogatott góljával minden idők legeredményesebb csatára, míg a Nemzeti Sport milleniumi szavazásán, Egerszegi Krisztina mellett, az olvasók szavazatai alapján ő lett az Évszázad Sportolója. A ma is élő futball legenda idén volt 75 éves, többek között ebből az apropóból is róla nevezték el a Népstadiont, mely 2002 áprilisától Puskás Ferenc Stadion.